Természet-művészet a gyakorlatban

A JIAIDO “az út, amely valódi természetünkhöz vezet" - olvasható a weboldalon a JIAIDO leírásában. De nagyon könnyű félreérteni ezt a mondatot. Köszönöm szépen, én nagyon jól ismerem önmagam - válaszolja a hétköznapi ön-tudatunk: tisztában vagyok azzal, hogy milyen vagyok, mindig is heves természetem volt, szelíd természetet örököltem, gyerekkoromtól kitartó vagyok, igazi hosszútávfutó természet, robbanékony vagyok, igazi rövidtávfutó természet, mindig is szerettem a kihívásokat, kerültem a kudarcot, Oroszlán / Bika / Sas-természetem van, és így tovább.

A JIAIDO alapítója, Ajiit által tartott indiai elvonuláson, és az azt követő óceán-parti egyhetes edzőtáborban a természet, a JIADO természethez fűző viszonya, és a saját “valódi természetem” is új jelentést kapott.

Tűz, víz, föld, levegő

Kiléptünk a természetbe gyakorolni.

Minden reggel a tetőn találkoztunk, és a felkelő Nap tüzében melegítettünk, gyakoroltunk, nyújtottunk. Az a tűz, mely közvetlenül beárad a szemünkön, a bőrünkön, amit a verejtékünk próbál “eloltani”, a sajátunkká válik, közvetlen tapasztalattal. Szikláról sziklára lépdelve, a gravitációt magunk mögé utasítva másztuk meg az Arunachala hegyét, fent a csúcson pedig átmosott-szellőztett minket a szokatlanul heves szél, ahogy ültünk a másfél órára megállt időben.

Az utolsó héten az óceán hullámainak zúgása kísérte a reggeli gyakorlást, napközben pedig úsztunk, bukfenceztünk, lebegtünk a hullámok alatt-fölött.

Bennünk élő természet

De a természeti erők szimbolikája csak mankó. A gyakorlás során átélhető négy minőség, a mozgás és a hozzá hangolt légzés négyféle dinamikája elnevezések, természeti képek nélkül is bennünk rejtőznek - vagy éppen irányítanak bennünket, néha kérés nélkül is… Látjuk a gyerekeknél, milyen természetesen robban ki belőlük a sírás, amikor nagyon akarnak valamit, vulkánhoz hasonló hévvel követelve valamit. Vagy azt is érezhettük már magunkon, ahogy nagy boldogság hatására mintha tíz centivel a föld fölé emelkednénk, súlytalanul lebegve a szokásos életünk felett. Ismerjük a - néha túl keményre sikerülő - sziklaszilárdságot is, magunk, vagy akár egy vitapartnerünk kimozdíthatatlanságát. És ki ne tapasztalta volna, ahogy egy megható pillanat hatására, vagy egy édes kis rokon megölelésétől szinte folyékonnyá válnak a tagjai, úgy ellágyul…

Természet-művészet

Valódi művészet a szándékunk szerint “előhúzni”, hagyni megnyilvánulni a megfelelő minőséget. Kommunikációban, élethelyzetekben, hozzáállásban, probléma-megoldásban, kapcsolatokban - mindenhol szükségünk lehet keménységre, puhaságra, könnyedségre, és áramlásra, hogy a pillanat természetének megfelelően lehessünk benne jelen. Amikor ez a képesség - interakció a valósággal - természetünkké vált, akkor meghaladtuk azt az alapminőséget, amit hoztunk, amit éveink során építettük magunkra. Nem dobjuk ki az ablakon, csak kiegészítettük a palettát. A JIAIDO gyakorlásában ennek keresése a valódi élvezet, ez a kiteljesedés útja.