A JIAIDO holisztikus hatása
A nyugati társadalmakra jellemző gondolkodásmód az i.e. V.- IV. században Görögországból kiinduló bölcseleti tudásban gyökerezik, melynek alapja a világ fogalmak által leírt megismerése, a jelenségek kapcsolatának ok-okozati feltárása. Ez a kialakult nézőpont határozta meg Európa kulturális, művészeti és tudományos fejlődési irányát, ami a hétköznapi ember mindenkori gondolkodását is alakította.
Ez a szemlélet premisszákat fogalmaz meg, és sokszor nem talál oki kapcsolatot két jelenség között, ha az a tudomány eszközeivel nem igazolható.
A Kelet világ- és emberképét inkább a mágikus és mitikus gondolkodás formálta és többezer év óta őrzik azt a látásmódot is, ami holisztikusnak tekinthető. Mindezt gyógyítási eljárásaik napjainkban is hűen tükrözik.
A két paradigma nem ellentéte egymásnak, csupán más megközelítés. Segít bennünket abban, hogy az életünk jelenségeit (akár külső vagy belső) tágabb nézőpontból szemlélhessük.
A Holisztika egy olyan szemléletmód, amely megkísérli az egész egy-egy elemét a teljesség kontextusában értelmezni. Nem ragad ki és nem is értelmez egy-egy jelenséget a teljesség figyelembevétele nélkül.
Az ember testi, lelki, szellemi dimenzióval rendelkezik, ami a fizikai, érzelmi és mentális folyamatainak felel meg. Ezen funkciók egymással örök kölcsönhatásban élő elemek, amik dinamikusan változó egyensúlyi állapota a harmónia elengedhetetlen feltétele. Kölcsönös egymásra hatásuk következtében, ha e folyamatok bármelyikében változás történik, az kifejeződik a többi szinten is.
E szemlélet másik fontos eleme az, hogy az egész nem azonos a részek összességével, hanem egy új minőség.
A JIAIDO holisztikus hatása a jelenlét terében végzett mozgás és légzés által valósul meg. A mozgás és légzés által, a testi dimenziót használva érkezünk a mentális csendbe, ahol a gondolatok árama mérséklődik vagy megszűnik, aktuális érzelmeink kevésbé jelentőségteljesek. A fizikai gyakorlás hatása így az érzelmi és a mentális folyamatokban is megmutatkozik.
A mozgásmeditáció, a mentális csendben végzett gyakorlás teljesen átjárhatóvá teszi az emberi működést meghatározó dimenziókat.
Megtörténhet, hogy esetenként nem fizikailag vagyunk a legbefogadóbb állapotban és inkább az együttlét vagy az együtt áramló mozdulatok murmurációjának átélése érint meg bennünket, azaz érzelmi befogadásunk dominánsabb. Van, amikor a mozdulatokat a testi érzékelés hatja át erőteljesebben. Máskor a mentális csend állapotára vagyunk fogékonyabbak és beleveszünk a mozdulatokba, a térbe. Bárhogy is adódik, megfigyelhető, hogy a csenddel együtt a test mintha könnyedebbé válna és érzelmi állapotunk is harmonikusabb. Tehát bármelyik szinten történik is változás bennünk a gyakorlás során, az hatással lesz a többi funkciónkra is.
A holisztikus elveket követve nem csak arról van szó, hogy gyakorlás alatt ilyen tapasztalatokra tehetünk szert, hanem arról, hogy ennek a viselkedés szintjén látható jelei lesznek a mindennapjainkban.
Az emberi viselkedést moderáló tényezők minden helyzetben a gondolataink és a szituáció keltette érzelmi hatások. Ezek a faktorok színezik, szövik át az adott pillanatban megszületett reakciónkat. Így, ha bennünk változás történik, változás történik a reakcióinkban, ezen keresztül pedig változás indul el a környezetünkben is. Mert változás történt a “hogyan”-jainkban. Hogyan veszek részt valamiben, hogyan reagálok, hogyan végzem el, hogyan teszem... Hogyan tekintek önmagamra és a világra.
Ahogyan a tudatos jelenlét egy lélegzetvétel vagy egy mozdulat megélését sokkal élőbbé teszi, ugyanígy a mindennapjaink során is szembetűnő, mennyivel nagyobb hatással van ránk, ha teljes jelenlétünkkel szentelünk meg egy beszélgetést, egy jelenséget, egy tárgyat. Élő, átalakító erejű, úgy érezzük, ez több egy beszélgetésnél, több egy kinyíló virágnál, lezúduló pataknál, több egy házfalhoz támasztott ósdi létránál.
Az emberi működés (belső) és cselekvés (külső) hatásai saját magunkra, a környezetünkre nézve mindig holisztikus, semmi sem létezik önmagában vagy önmagáért.
